Az inka hiedelemvilág

Az inka népek életében nagyon fontos szerepet töltött be a hit és a hiedelemvilág, így számos Istennek hódoltak.

Azonban a többi néppel ellentétben ők nem természetfeletti, mennyben élő lényekként tekintettek rájuk, hanem emberi tulajdonságokkal , névvel rendelkező, hozzájuk hasonlatosként.

Ezzel nagyban segítették azt, hogy a köznép közelebb érezze magához őket és közülük valónak tekinthesse, ezáltal a szimbólumok és a szertartások is érthetőbbé, elérhetőbbé váltak mindenki számára.

Természetesen mint minden régi népcsoportnak, például a görögöknek, az inkák isteneinek is volt egy ún. főistene, akit már az Andokban élő első nagyobb civilizációk is tiszteltek, ő volt Viracocha.

Minden természeti jelenséget, a hatalmas villámlásokat és az akkor pusztító, lemezmozgásoknak köszönhetően kialakult földrengéseket is e isten művének tulajdonították.

Számos legenda fűződik nevéhez, az inka nép szerint Viracocha a Titicaca – tóból tűnt elő, s ezután teremtette az eget és a szárazföldet is az emberekkel együtt.

Az emberek azonban egy idő után hálátlanná váltak, nem becsülték meg adományait, s a Főisten éktelen haragra gerjedt, s hátat fordított mindennek, amit megteremtett, azóta az égben épített templomában él, elfordulva mindentől.

Később ez a többi isten lakhelye is lett, akik ebből az égi építményből irányítanak mindent, ami itt lenn a Földön történik.

Ezek az istenek mind alacsonyabb rangúak, mint Viracocha és mindegyikőjüket ő teremtette, egytől egyig szoros kapcsolatot ápolva a földi élettel.

Az inkák leginkább a Napistennek, Intinek hódoltak a legszívesebben, az inka szertartások elmaradhatatlan résztvevője volt, akárcsak szimbóluma, a tömör aranyból készült sugaras napkorong is.

Nem egy templomot is felépítettek tiszteletére, ahol a napszüzek készítettek számukra aranyból készült kegytárgyakat, melyeket olykor állatokkal együtt áldozatként mutattak be számára.

Inti után a második, legnagyobb tiszteletet élvező isten a Napisten párja volt, azaz a Hold, kit Mama Quilla néven emlegettek, ő volt az égbolt anyja.

A földművesek mindig Pachamamához imádkoztak és Mama Sarához, ők a föld és a kukorica anyjai, a viharokért pedig Illapa volt a felelős, aki a mennydörgés isteneként vált ismertté, Mama Cocha pedig a tenger lecsillapításáért volt felelős, hozzá a halászok a jó fogásokért fohászkodtak.