A Nap gyermekei, az inkák – I. rész

Az inka nép eredete ősi, régi időkre nyúlik vissza, melyet rengeteg legenda ölel körbe.

Az egyik legismertebb és legérdekesebb legenda így szól:

„ Miután istenük, Viracocha megteremtette a világot, nyolc ember tűnt elő az Andok vidékein, akik testvérek voltak és a Nap gyermekei, négy nő és négy férfi.

Ők vándoroltak szerte a világban, majd a Cuzco közelében lévő barlangokban telepedtek le, s az Andok völgyeiben leltek otthonra.

A testvérpárok közül azonban csak egy fiú maradt életben, hiszen rengeteg veszély és baj leselkedett rájuk.

Ez a fiú volt Ajar Manco, s ő lett az Inka Birodalom legelső uralkodója, s az ő keze alatt egyesült a lare és a poque nép.”

Ez a történet nem csak legenda, hiszen a régészek egy olyan leletre bukkannak, mely igazolja azt, hogy a mítosz valós. Az Andok völgyeiben Amazóniából szármzó népek leleteit találták meg, akik a XII. században vándoroltak a Cuzco völgybe.

Az inka történelemmel foglalkozó kutatók e nép történetét három korszakra osztják fel, az államalapítás, a terjeszkedés és a hanyatlás szeleteire, azonban az államalapításról csak keveset tudunk még ma is.

Pusztán szájról szájra terjedő történetekből ismerhetjük meg az inkák történetét és hogy hogyan, milyen körülmények között jutottak el a völgye, majd telepedtek itt le.

Ezek a népek földműveléssel foglalkoztak, mielőtt hatalmas birodalmat építettek volna, ők leginkább krumplit, kukoricát termesztettek, s ebből keresték meg a mindennapi betevőre valót.

Legelső uralkodójuk 1200. környékén fogott bele az inka népcsoport vezetésébe, őt Manco Capacnak hívták, így az inka dinasztia alapítójaként tekintünk rá.

A nép harmadik legnagyobb vezére, Yupanqui volt az, aki különös figyelmet fordított a fejlődésre és a harminc éven át tartó uralkodása alatt számos szövetséget kötött a szomszédos népekkel.

Őt Mayta követte, aki teljesen leigázta az acllahuiza népét, majd utódja, Capac Yupanqui követte, aki az andamarca és a cuyumarca népeket is irányítása alá vonta 1320. után.

Miután a hódításait befejezte, elkezdte ezeket a népeket beolvasztani, célja a központosítás volt, így 1350-re az inka nép rengeteg ember keveredéséből állt.

Ezeknek az egybeolvadásoknak rossz következménye lett, hiszen egyre több és több lett a birodalmon belüli lázadás, a birodalom megszilárdítása azonban csak a 14. században történt meg, ami azonban feltűnően jól sikerült, hiszen mind gazdaságilag mind társadalmilag és politikailag is megerősödött, így lehetőség volt még több terjeszkedésre a szervezett, fegyelmezett és nagy méreteket öltő hadsereggel.

Az 1350-ig uralkodó vezérek nem viselték az inka jelzőt, ők capac vagy sinchi néven illették magukat.

Az első uralkodó aki inkaként vonult be a birodalom történetébe, Inca Roca volt és hatalmas hadjáratai során egészen Paucartambóig nyomult.

Az első királyi rezidenciát is ő építette fel, valamint a Tudás Házát is.