A Félelem csapdájában

1.0Tündérkert.https://tunderkert.cafeblog.huZsófihttps://tunderkert.cafeblog.hu/author/ilyes_zsofii/A Félelem csapdájában<a href="https://tunderkert.cafeblog.hu/files/2016/06/frar.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-96" src="https://tunderkert.cafeblog.hu/files/2016/06/frar-300x129.jpg" alt="frar" width="300" height="129" /></a> Az ember nehezen hoz nagy döntéseket és tesz meg lépéseket a változás fele, sokkal szívesebben marad a saját megszokott kis komfortzónájában. Ugye nektek is ismerős? Mindezen dolgok alapja a félelem, mely képes egy egész emberi életet megbénítani. Félni sok mindentől lehet. Attól, hogy lekésed a buszt, hogy elveszíted a szeretted, családod, barátaid, a megszokott kis életed. Sok ember ezért nem él a Sors adta lehetőségekkel, ezért dugja inkább a földbe a fejét ahelyett, hogy olyan döntést hoz, mely biztosan kisebb vagy nagyobb változást hoz az életébe. Egy idő után a félelem teljesen beivódik a mindennapjainkba. Besunnyog a társasági, családi életbe, a párkapcsolatainkba, a mindennapjainkba és teljesen elemészt minket. Olykor annyira, hogy már fel sem tűnik, hogy átvette az uralmat felettünk. Az ember már kiskorában megismerkedik ezzel a gonosz árnyékkal, fél a sötéttől, az eséstől, a szörnyetegektől, a mumusoktól. Ilyenkor mondunk nyugtató szavakat és kapcsoljuk fel éjszakára a lámpát, nehogy az a gonosz bestia a sötétség leple alatt kinyúljon az ágy alól vagy a szekrényből és valóra váltsa a legrosszabb rémálmainkat. De miért félünk egy életen át? Szerintem a félelem olyan, mint egy makacs gyomnövény a sok szép színes virág között. Egy élősködő, amit megfelelő erővel és elszántsággal örökre ki lehet irtani a szép virágok közül, csak akarni kell. Sajnos azonban ez nehéz. Mindig az első lépés a legnehezebb. De ha már megtettük az első lépést, a többi sokkal könnyebben és magától megy majd. Bátrabbak leszünk és képesek alkalmazkodni a változásokhoz anélkül, hogy bármitől is félnénk, hogy ez a sötét árny gúzsba köt majd minket és mindent, amitől önmagunkká válunk. A félelem tulajdonképpen egy, a saját agyunk által kreált dolog, amit csak úgy vagyunk képesek legyőzni, ha igenis szembeszállunk vele és belenézünk a szemeibe, nem pedig veszettül menekülünk előle. Ez az a bizonyos első lépés, melytől mindenki retteg. Ilyenkor nem arra kell gondolni mit veszíthetsz el, vagy hogy mi lesz, hiszen mindig van valahogy, nem igaz? A hullámvölgyeket mesés dombok követik, így mindenben meg kell látni a jót. Az első lépés megtétele előtt nem a veszteségeket kell nézni, hanem azt a sok más, új dolgot, melyet nem ismerünk és melyek akár kedvezőek lehetnek számunkra és energiával töltenek fel, melyek természetesen pozitívak. Szóval nem kell aggódni és MERNI KELL! A leghatékonyabb módszer a félelmeink legyőzésére az, ha szembenézünk vele és megtesszük azt, amitől félünk, így a bestia bizonyosan örökre eltűnik majd elménkből. Merj élni! :) <blockquote> <h2 class="western"> Ha az ember bekebelezi a félelmeit, azzal erősebbé válik. Ha a boszorkány szemébe nézünk, el fog tűnni. És ha egy boszorkányt elüldözünk, akkor a többi is vele megy. </h2> </blockquote> <a href="http://www.citatum.hu/szerzo/Tom_Ryan">Tom Ryan</a> Ha tetszett a bejegyzésem, megköszönöm ha megosztod és lájkolod a <a href="https://www.facebook.com/tunderkertcafeblog/">Facebook oldal</a>am is, hiszen a <a href="https://www.facebook.com/tunderkertcafeblog/">Tündérkert Blog</a> már ott is jelen van! :)rich