A Félelem csapdájában

 

Az ember nehezen hoz nagy döntéseket és tesz meg lépéseket a változás fele, sokkal szívesebben marad a saját megszokott kis komfortzónájában. Ugye nektek is ismerős?

Mindezen dolgok alapja a félelem, mely képes egy egész emberi életet megbénítani.

Félni sok mindentől lehet. Attól, hogy lekésed a buszt, hogy elveszíted a szeretted, családod, barátaid, a megszokott kis életed.

Sok ember ezért nem él a Sors adta lehetőségekkel, ezért dugja inkább a földbe a fejét ahelyett, hogy olyan döntést hoz, mely biztosan kisebb vagy nagyobb változást hoz az életébe.

Egy idő után a félelem teljesen beivódik a mindennapjainkba. Besunnyog a társasági, családi életbe, a párkapcsolatainkba, a mindennapjainkba és teljesen elemészt minket. Olykor annyira, hogy már fel sem tűnik, hogy átvette az uralmat felettünk.

Az ember már kiskorában megismerkedik ezzel a gonosz árnyékkal, fél a sötéttől, az eséstől, a szörnyetegektől, a mumusoktól.

Ilyenkor mondunk nyugtató szavakat és kapcsoljuk fel éjszakára a lámpát, nehogy az a gonosz bestia a sötétség leple alatt kinyúljon az ágy alól vagy a szekrényből és valóra váltsa a legrosszabb rémálmainkat.

De miért félünk egy életen át?

Szerintem a félelem olyan, mint egy makacs gyomnövény a sok szép színes virág között. Egy élősködő, amit megfelelő erővel és elszántsággal örökre ki lehet irtani a szép virágok közül, csak akarni kell.

Sajnos azonban ez nehéz.

Mindig az első lépés a legnehezebb. De ha már megtettük az első lépést, a többi sokkal könnyebben és magától megy majd. Bátrabbak leszünk és képesek alkalmazkodni a változásokhoz anélkül, hogy bármitől is félnénk, hogy ez a sötét árny gúzsba köt majd minket és mindent, amitől önmagunkká válunk.

A félelem tulajdonképpen egy, a saját agyunk által kreált dolog, amit csak úgy vagyunk képesek legyőzni, ha igenis szembeszállunk vele és belenézünk a szemeibe, nem pedig veszettül menekülünk előle.

Ez az a bizonyos első lépés, melytől mindenki retteg.

Ilyenkor nem arra kell gondolni mit veszíthetsz el, vagy hogy mi lesz, hiszen mindig van valahogy, nem igaz? A hullámvölgyeket mesés dombok követik, így mindenben meg kell látni a jót.

Az első lépés megtétele előtt nem a veszteségeket kell nézni, hanem azt a sok más, új dolgot, melyet nem ismerünk és melyek akár kedvezőek lehetnek számunkra és energiával töltenek fel, melyek természetesen pozitívak.

Szóval nem kell aggódni és MERNI KELL!

A leghatékonyabb módszer a félelmeink legyőzésére az, ha szembenézünk vele és megtesszük azt, amitől félünk, így a bestia bizonyosan örökre eltűnik majd elménkből.

Merj élni! 🙂

 Ha az ember bekebelezi a félelmeit, azzal erősebbé válik. Ha a boszorkány szemébe nézünk, el fog tűnni. És ha egy boszorkányt elüldözünk, akkor a többi is vele megy.

Tom Ryan

Ha tetszett a bejegyzésem, megköszönöm ha megosztod és lájkolod a Facebook oldalam is, hiszen a Tündérkert Blog már ott is jelen van! 🙂

Címkék: , , , , , ,
Tovább a blogra »