Mivel Egyiptom a sivatagban fekszik, igen nehéz dolga volt azoknak, akik itt akartak élni, hiszen csak a Nílus egyik partján tudtak földet művelni, termelni.
Az ország a Föld egyik legnagyobb folyója mellé épült, a Nílus mellé és teljesen ettől a folyástól függ az élete, tulajdonképpen már megalakulása óta mindent a nagy hozamú vízfolyásra építettek, ez a központ.
A Nílus mellett egy igen nagy múltú és rejtélyes kultúra fejlődött ki az Ókorban.
Az egyiptomiak hieroglif írásjeleket használva kommunikáltak, mely az itt uralkodó száraz, sivatagi időjárásnak köszönhetően az épületekkel együtt remekül fennmaradt az utókor számára, remek betekintést adva a mai embernek ebbe a nagy és rejtélyes kultúrába.
Csak maga a Kheopsz – piramis 5 hektárnyi területet foglal magába, a hieroglif írásjelek pedig szentnek számítottak Egyiptom népének.
Az ország és annak lakóinak sorsa mindig is a Níluson múlott, s az emberek szép lassan kiismerték a folyót, így az áradásokra, apályokra idővel előre fel tudtak készülni, s ez alapján élték mindennapjaikat is.
Természetesen isteneikkel, hiedelemvilágukkal is összefüggött minden hétköznap, így a száraz időkben ezekhez az istenekhez imádkozva fohászkodtak esőért, s a folyó áradásáért, hiszen az aszályos időszakkal rengeteg halálos eset volt az országban, s a nyomor is nagy mértékű volt.
Rítusokkal igyekeztek sürgetni a Nílust, hiszen az iszap igen termékeny és jótékony volt az itt élők számára.
Az egyiptomiak életét három fő rugó mozgatta, méghozzá a papság, a fáraó és az istenek.
Miután egy fáraó elhunyt, a Királyok Völgyébe került a teste, temetési szertartása igen nagy ceremónia volt, teste mellé az élete során felhalmozott vagyonát, kedvenc értéktárgyait, állatát és mindent odahelyeztek, amiről úgy gondolták, szükséges lehet a túlvilági élete során.
Ezek közül a kincsek közül 1922-ben került felszínre az első ásatások során rengeteg, méghozzá akkor, mikor az egyik legismertebb egyiptomi király, Tutanhamon sírját tárták fel, ekkor találtak rengeteg és felbecsülhetetlen értékekkel bíró kincseket a sírkamrában.
A Túlvilág
Fent már említettem hogy Egyiptom népének életében nagyon fontos szerepet játszott a túlvilági életbe vetett hit, így egész életükben a halál utáni életre készültek.
Aki gazdag és befolyásos ember volt, teste bebalzsamozásra került temetése előtt, így mumifikálták őket, így lelkük haláluk után biztonságosan eljuthatott a jobb sorsot és életet ígérő Túlvilágba.
A sírkamrákban rengeteg mumifikált testre leltek a kutatók, mellettük pedig bútorok, ékszerek pihentek, valamint kisebb figurák, akik a halott szolgálóiként munkálkodnak majd miután lelke a jobb életbe jut fel.
Kedvenc állataikat is mumifikálták, így macskák, kutyák és krokodilok ezrei kerültek elő a testek mellől.
A sírkamrák falaira a Túlvilágot festették le, valamint számos egyiptomi isten és istennő alakja is felkerült, közülük rengeteg visel valamilyen állatfejet, ebből is lehet látni, mekkora kultusza volt az állatoknak ebben a nagy múltú országban.
