Boszorkányüldözések Magyarországon

Akárcsak Európa többi országát, a miénket, Magyarországot sem kerülték el a boszorkányüldözések, melyek során rengeteg nőt ítéltek máglya általi halálra a perek során.

Ebben az időszakban, azaz a 16-17. században a magyar népek életét is erősen befolyásolta a hiedelemvilág, így gyakran vádoltak meg egy – egy nőt, akiknek természetfeletti tulajdonságokat tulajdonítottak, akik képesek voltak befolyásolni teret és időt, valamint az emberek életét is.

Rontásokat, olykor pedig különös és hirtelen jött jólétet és egészséget voltak képesek hozni az emberre, különféle növények és egyéb dolgok segítségével, bájitalokkal, varázsszavakkal.

Mivel a kereszténység egyre inkább elterjedt, az egyház igyekezett a vallásával ellentétben álló népi dolgokat kiirtani a közösségekből.

Rengeteg babona, hiedelem terjedt el Magyarországon, így a boszorkányoknak titulált embereket százával égették el és elindult a tömeges boszorkányüldözés.

Hazánkban Szeged volt e perek központja, ahol rengeteg embert égettek halálra.

Itt a Magyarországon lefolytatott üldözések fele történt meg, a legtöbb ítélet itt került kimondásra, ami mintegy 500 embert jelentett, Szeged az 1700-as évek elején ezek miatt az események miatt tett szert nagy hírnévre.

Ebben az időszakban rengeteg járvány pusztított, hiszen az egészségügy fejlettsége sehol nem tartott, ráadásul a mezőgazdaságban sem történtek fényes dolgok, hiszen a termény rossz volt és kevés az időjárás miatt.

Az emberek így egyre inkább kétségbeestek, idegesek voltak, ez tökéletesen jól jött a város vezetőségének, hiszen birka módon tudták irányítani a népeket és óriási tömeghisztériát vont maga után az a kijelentésük, hogy mindezen szerencsétlenségek személyekhez köthetőek, a bűnösök pedig a város népe közt vannak.

Ez amolyan kapaszkodó és remény volt a városlakóknak, így az emberek biztosak voltak benne hogy minden rossz dolog forrás a boszorkányok kezében van, azt pedig el kell pusztítani.

Természetesen rengeteg hamis vád született, így sokakat téves állítások alapján ítéltek el, sokszor a hamis vádakat kínzásokkal érték el, melyek különböző módszerekben merültek ki.

A legismertebb a vízbe merítés volt, mely során a boszorkányokat lekötözték majd meghatározott időre egy folyóba tették, ha az alany nem süllyedt el, bizonyossá vált a kiléte.

Ám ezután is elégették, hiszen így lelke megtisztulhatott az örökkévalóság számára.

Szeged legnagyobb boszorkányperén összesen 18 ember került a vádlottak listájára, melyet a Makóról elüldözött asszonyok végett indítottak, akiket boszorkányság vádjával kergettek el a településről. A többi ember egy koldusbíró kínvallatása során került az ítélőszék elé, aki a kínzás során a többi embert is bajba keverte. A 18 emberből 12-t élve égettek el máglyán, méghozzá a Boszorkány szigeten.

Egyetlen fiatal nő maradhatott életben, hiszen éppen gyermeket hordozott a szíve alatt, őt felmentették a vádak alól, azonban csak addig, míg az újszülött világra nem jött, ezután ő is meghalt, szintén máglyán.

A legnagyobb szegedi boszorkányper alkalmával összesen 12 embert tettek élve a máglyára s gyújtották meg őket, akik borzalmas sikolyok közepette égtek szénné.

Ezek az emberek leginkább koldusok, szegények, bábák voltak, közülük ebben az időben a bábák álltak a legnagyobb veszélyben, hiszen ezek a nők kerülhettek a legkönnyebben az ítélőszék elé mivel minden egyes jó vagy éppen szörnyű kimenetelű szülés az ő nevükhöz volt köthető, így egy – egy elterjedt pletyka a halálukat is jelenthette.

Miután megszámlálhatatlan ember esett a boszorkányság vádja alá és ezek közül nagyon sok volt ugyanilyen halálos kimenetelű, Mária Terézia az egész Osztrák – Magyar Monarchiában betiltotta a boszorkánypereket, méghozzá 1755-ben.

Ezek az események egyébként rámutatnak arra, milyen befolyásolható és buta volt a középkori ember, ám napjainkban is butulunk, csak a modern ember a saját modern világa csapdájába esik bele.